A holnap talán tőled  függ, a múlt nem

az álmunk érzelem, a "volt" már félelem,

menekülnél, de nem tudsz, bénán állsz,

szemétre vetnél  mindent, csodára vársz

csodák nem léteznek, s ha nem törődsz bele

lelkedben visszhangzik az esték éneke,

monoton módon visszatér egy álom,

kezem kinyujtom - kezed megtalálom?

 A távolság, a hallgatás ma elsodort,

a hiányod fáj, gondolatom vádolt,

a szavakban ott bujkált a félelem:

Kedves, merre jársz? Nem vagy velem!

A hold néz ránk, a mi csillagunk,

a mi titkunk, s együtt álmodunk,

a holnapról, az ébredő napsugárról:

ránk köszönt, valót teremt álmainkból.

Nélküled üres órák hullnak a semmibe,

utunk ködbe vész, a végtelenbe,

létezésünk csak egy múló pillanat,

magunkban éljük ébredő vágyainkat.

Hazug világban hazug szó,

ennyit ér a két dimenzió,

semmibe kapaszkodó kezek,

ölelés nélküli hosszú éjjelek,

bohóccá váló naív őszinteség,

igaz szóban is megbúvó kétség,

hiteltelen hit, üres remény,

örökös éjszaka, fekete fény,

temetett tegnap, nem-létező holnap,

üres füzetben feketén teleírt lap,

ákom-bákom jelek értelem nélkül,

hazug kérdés hazug választ szül,

szerepjátszás dadogó amatőr nívón,

a "semmit kapsz meg", de azt "odaadón",

tisztára mosott mocsok, illatosan,

semmit érő gondolatok - hangzatosan,

menekülő értelem, hazudó érzelem,

jéghideg lángolás, nem létező szerelem,

izgalmat hozó vihar mely mindent elsöpör

mégis mozdulatlan marad a tó, a víztükör.

Percek, órák hullanak az üres semmibe,

bántón csikorog az idő rozsdás kereke,

minden múló pillanat gúnyosan mosolyog,

keser-édes gyötrelem mikor rád várok.

Emlékek köszönnek vissza, fájón mosolyogva,

lázadón söpröm el mind, s nézek a holnapba,

Téged látlak, s szerelmed csillogó szemedben,

jöttél, nem kopogtál, s itt vagy az életemben.

Rabság vár rád, a rács szerelemből fonva,

örök bilincs, életed-életem összefonódva,

tüzet gyujtottál, lehet benne elégünk,

legyen, ám egy csodát együtt megéltünk.

  M A G Á N Y

Magányos utam monoton folytatom,

a holnapot még némán várom,

szemem lehunyom, veled álmodom,

a csend üzenetét fájón hallgatom.

ÁLMOK FUTNAK

Álmok futnak a végtelen térben,

                          a múló időben,

Szétfoszlik a valóság, pőrén értelmetlen,

                                      fájón kegyetlen,

testedre vágyón fonódik ölelő karom,

                            a mindent akarom,

nyelvünk szeretkezik , szád a számon,

                                 édes őrjítő álom.